2009. december 3., csütörtök

Januárban a szőlő hegyen minden pihen

A nyugalom uralkodik a csendes domboldalon. A szőlőtőkék kopaszon hallgatnak a hideg szélben, a gyümölcsfák csúszós ágain felborzolt tollú verebek bújnak egymáshoz remélve hogy a szőlős gazda elhint egy-egy morzsát a pince előtt vagy kiakaszt egy kis óévi szalonnadarabot ...

2009. november 18., szerda

Csupán egy ablak a világra

Csupán egy ablak a világra mely visszavetíti a világ történéseit egy érzékeny papírlapra.
Camera obscura.

A világ két perspektívából

Kívülről a belső világ nyugalma tárul elénk; csendes léptekkel párosuló néma csodálat. Belülről a külső világ nyüzsgésében megtalált pillanatnyi nyugalom és a szépség megosztása a másikkal. A jáki templom a látogatók szemével és csodálatával.

2009. november 10., kedd

Az egyszerű forma nemessége

"A papírlapra húzott bármilyen vonal, az anyagból mintázott legegyszerűbb forma is olyan, mint a vízbe dobott kavics. Felbolygatja a nyugalmat, mozgósítja a teret."
(Rudolf Arnheim)



Vihar utáni csend


A vihar elült

2009. november 1., vasárnap

Gyerekkoromban is ilyen volt


Gyermekkoromtól kezdve minden évben mentünk szüretelni a szőlőbe, ami számomra nagy családi eseménynek számított. Néha persze a lustaság nagyobb úr volt, főleg azokon a szombati hűvös hajnalokon, amikor a paplan melege vonzóbbnak hatott, mint a harmattal áztatott fű és hűvös reggel, a csigák által összecsúszkált pad, amin várakoztunk mi gyerekek, amíg mindenki elfogyasztotta a reggeli házi diós kalácsot és pálinkát... A életérzés ma is ugyanaz, idén nagy szerencsénk volt az időjárással és a nap meleg sugarai segítették a szőlőszedő "munkások" minden percét...
Amikor még kicsi voltam a szőlőszedés végeztével a gyerekek, köztünk én is mentünk, hogy felszedjük a lehullott gesztenyét, apró megbújó furcsa kis szerzeteket. Akkoriban még három hatalmas gesztenyefa állt a doboldalon (gyerekként azt gondoltam egy egyik biztos már a 100 évet is megérte, olyan hatalmasra nőtt és egyedül hiába próbáltam sem tudtam átfogni a törzsét, még hármunknak sem igazán ment).
A fondorokból kitaposni a gesztenyét néha nehéz feladatnak tűnt és böktek is a fondorok, védték a szerzeteket erősen. Böktek, főleg ha a szedés fondorral dobálózásba fulladt, melynek eredménye sok pici fekete pont az ujjakban és a bőr azon részein, ahol a fondor eltalált.
Persze nem kell említeni milyen fájdalmas lehetett egy-egy elcsúszás a sáros időben a gesztenyefa alatt. Mintha minden a múlté lenne, mégis ma is szedjük a gesztenyét, persze az akkori gyerekek ma már nem együtt, hanem mindenki amikor ideje engedi. Ma már a dobálózás sem illik ... hiszen elvileg felnőttünk. Lehet, de néha azért még ma is megröppen egy-egy fondor és cinkosan elhangzik, hogy te!!

(Saját gondolataim - Murnio)

2009. október 27., kedd

Pókháló

Mindig beigazolódni látszik az a fura érzés, amelyre sokan nem figyelnek, és ami tegnap hatalmába kerített engem.

Amikor egy barátság egyik tagja hosszú idő után újra gondol a másikra, a másik felére, azt a másik „fél” halványan megérzi, és egyszerre gondolni kezd a másikra.

Abban a pillanatban nem tudja még ez a másik „fél”, hogy azért dereng fel gondolatában a rég nem látott ember, mert az gondolatot küldött feléje. Csupán másnap, amikor levél érkezik a régi baráttól, akkor válik nyilvánvalóvá, hogy láthatatlan vékony szál köti össze őket hosszú idő óta, amely ha az egyik végénél megpendül, azon egy vibráló hullám indul el és végül megpendíti a másik végét is, a magányban lebegő barátot, aki többé már nem az egyedüllét ködös terében bolyong.

Napsugár tör át a nyirkos ködön és az arctalan alakokon.

(Saját gondolataim - Murnio)


2009. október 20., kedd

Hirtelen ősz lett idén

Sétáltam és megláttam

Zala megyében egy szőlő hegyen sétálva ...

Halászfalu

Baska, Horvátország. A hegy oldalában álló templom kertjében nézelődve gyönyörű látvány nyílik a háztetőkre.

Délután

Naplemente a leveleken át

Halászok és kikötői emberek, szakácsok, bádogosok, anyák, gyermekek temetője

Baska, Horvátország.

Ennek a virágnak ekkor van itt az ideje

Bologna ősszel

2009. szeptember 28., hétfő

RétipipitéR

Matera

Apró manóváros Dél-Olaszországban, Basilicata régióban. Éjszakai vidám beszélgetések a kőpárkányokon, mécsesek az utca kövén, 30 fokos éjszakai levegő és titkos kisutcák félhomályba burkolózó kápolnákkal.

Szőlő

Mázli profil

Kandeláber

Drezda 2008

Kilátás az Angyalvárból

Castello d'Angelo, Róma

Tengeri kikötő

Baska, Horvátország

Sajnos nem tudom mi a virág neve ...

A Krk szigeten Baska felett a hegyen állva gyönyörű látvány várt ránk, a tengeröböl tiszta kékje kényeztette szemünk, míg a 38 fokban az örökzöld fák karácsonyi illatot árasztottak :)

Napfény és szélvihar

Baska, Krk Sziget 2008

Ádám és a Teremtő ujja?

Mama cicája