2010. január 6., szerda

Magányos kalauz

Késő éjszaka a vonaton pár ember utazott, az egyik sarokból halk szuszogás, egy üléssel arrébb erőteljes rockzene bömbölése a zenelejátszóból, pár megfáradt munkás sörözgetve, én pedig ... a piroska nem sietett hazafelé, én annál inkább ... de az idő nagyon lassan akart telni, így elővettem a fotómasinám. Persze mit lehet egy lerobbant vonatban éjszaka megörökíteni? Még a gép is kiugrik a kézből, ő is lázad ilyen késő este?
Aztán egyszer csak a vonat a szemerkélő esőben megállt egy állomáson, a kalauz lassan szemlélte minden rendben zajlik-e, utas sem akart le-fel szállni ... unalmas egy helyzet. Végül jelt adott és visszabaktatott magányos kuckójába ... én pedig ennek voltam szubjektív (objektív) tanúja. 

Ez nem egy autó reklám/ This is not a car ad

Ma épp erős havazás van az országban ... itt süssön a nap!

Tegnap este óta havazik a városban, éjszaka 11-kor nagy csend volt és hallani lehetett, ahogy a hópelyhek finom sistergő hanggal érik el a sapkámat. Csak két lábnyomot lehetett látni az utcán, az enyémet, ahogy bekanyarodik a bejárati ajtó felé és egy másikat, ami 5 perccel később kerülhetett oda.
Ma is havazik ... a fák ágai fehéren nyúlnak az ég felé, meleg hótakaróba burkolózva várják álmosan a tavaszt.


Napfürdőzés