Zalai dombok május elején/ Hills in Zala beginning of Mai

A robogó vonat ablaka meg van karcolva,
Az oldalban fák hajolnak kinyújtva nap felé ágaikat
A föld lehúzó erejével harcolva.
Szemem könnyezik a napfény szúró erejétől,
A vonat kilépett a rohanás erdejéből.

Az erdő mögül előtűnik ez a puha dombság,
Itt éltem meg gyermekkorom,
Mennyi apró bolondság ...

Pihenő őz rezzent pillantása irányul a virágos tisztásra.
Éles szemű ölyv sandít a vonat ablakában ülő lányra

Hófedte Alpok, kék tenger sós vize ...
A domb tetején állva most ámulok,
Nem kellenek ide!
(Andi sajátja)